A Kiskutasi Asszonykórus 1996. márciusában alakult meg 7 taggal. Zala megye híres népdalgyűjtői - Vajda József, Horváth Károly - gyűjtéseiből énekelnek a legtöbbet, de más tájegység dalait is ismerik, és szívesen éneklik. A csoport elsődleges célja, hogy saját maguk örömére, mások szórakoztatására népdalokat énekeljenek, és megismertessék, megszeretessék az emberekkel. Eleinte a saját és a környező falvak rendezvényei lépek fel, később meghívást kaptak a népdalkörök találkozóira, népzenei gálákra, ahol eredményesen szerepeltek. Állandó szereplői a kistérség kulturális rendezvényeinek.
1997-ben Pannonhalmán, a Vass Lajos Népzenei Szövetség által rendezett minősítő fesztiválon bronz fokozatú minősítést kaptak. 1999-ben megkapták az első országos szintű arany minősítést, 2001-ben a másodikat. 2001-ben meghívást kaptak Egerbe, az Országos Népzenei Gálára. Ők képviselték egész Zala megyét, rég működő csoportokkal, számos határainkon túli magyar csoportokkal léptek fel. Az elmúlt években még három ezüst minősítéssel jutalmazták az asszonykórust. Fennállása alatt 16 tag fordult meg az énekkarban.
2006. decemberében az önkormányzat óriási születésnapi rendezvénnyel emlékezett meg a kórus 10 éves fennállásáról.
A Kiskutasi Asszonykórus tagjai 10 éves baráti kapcsolatot ápolnak a szlovéniai Csentei Művelődési Egyesülettel.
A kórus vezetője:
Gubiczáné Nagy Rózsa, akinek szívügye az igényes, tiszta csengésű népdaléneklés.
A kórus tagjai:
Cséri Lajosné
Gecseg Csabáné
Kupó Tiborné
Dr. Pirisi Mátyásné
Pölcz Istvánné
Takács Viktorné
Zöld a kökény, majd megkékül
Zalai népdalcsokor
Vajda József gyűjtötte népdalokból
Vajda József 1951-ben látott tanítóként népzenegyűjtő munkához. 1954-ben Cserta-mellékét járta be. 1961-től Zalaegerszegen és környékén, valamint Zala megye más vidékein folytatott eredményes népdalgyűjtő munkát. A következő csokorban található 5 dalt Vajda József Nován és Kiskutason gyűjtötte. A címadó dal, párosító, a második számú páros-felelgetős, a harmadik panaszkodó szerelmes, a negyedik évődő, szókimondó, az ötödik tréfás, ún. libizári, illetve sürgő-forgó táncnóta.