honlaptérkép  ]   [  kapcsolat  ]


 


  

Kálócfapuszta:

KálócfapusztaKiskutashoz mint helységhez a kezdetektől a mai napig Kálócfapuszta is hozzátartozik. Nevét valamelyik Kálóztól kapta, valószínűleg 1364-ben, mikor a kutasi Kálóz fia Pál, annak fia János és fia Kálóz megegyeztek Kutas birtokait illetően. Az 1386-os végrendelet szerint a kiskutasi birtokokat Kutasi László halála után annak özvegye kapta meg. 1422 után Kutasi György fiát, Benedeket már a Kálóczfai névvel különböztetik meg a többi familiárisától. 1439-ben Kálócfai Kálóz György leánya Anics és a rokonok közül még mások, az egyházi bíróság előtt perelték bizonyos költségekért és járandóságokért Gál papot, melyben azonban később kiegyeztek. Ettől kezdve szórványosan, de minden esetben Kiskutas helységgel együtt jelenik meg Kálócfa, mint lakott hely és birtok. A történelem során sose vitatták a későbbi időkben sem, hogy önálló vagy máshova tartozó lenne e helység. Kálócfának sok bővízű, nyáron is jéghideg kútja van (Sapkáskút, Fogner kút, Gálos kút, stb.). A népi hiedelem szerint forrásai gyógyító hatásúak. Külön története van a Baadenné féle kastély díszkertje, gyümölcsöse nyugati csücskénél, az ún. sapkás kútnak. Kálócfai népeknek, uradalmi és más állatoknak évszázadok során ez a gémes és bemerítő kút szolgáltatta az ivóvizet. Szentmárton törökkori ostromakor a romok között maradt, később kiszántott ágyúgolyó még 1940 táján is a gémeskút súlyellenzőjéül szolgált. Tragédiája a kútnak, hogy vízmerítés közben 1936-ban Balaskó István 8 éves kisfiú belefulladt a földfelszín magasságig érő, több méter mély vízbe.
Kálócfa fénykorát a Farkas család idejében, a feudális viszonyok végén a kapitalista gazdálkodás elején élte. Ekkor építették a Szűz Mária tiszteletére 1753-ban a kápolnát, mely a család temetkező helye is. (Egyébként Kálócfán külön temetőt nyitottak meg a történelmi időkben, mikor a lakosságszám miatt erre szükség lett az 1400-as évek közepétől.)
A Farkas család birtokai a 18-19. században osztozkodás és más okok miatt szétestek. Az ősi fészek mellett már korábban meglévő vályogból, téglából álló régi kuriális épület az ősi ág kezén maradt. Itt élt, ebben a házban a "Kálótzfai Melpomené", özvegy Farkas Sándorné Dóczi Teréz, költőnő. Dóczi Teréz a Pálóczi Horváth Ádám szervezte Göcseji Helikon irodalmi kör tagja volt, részese a kor irodalmi életének. Pálóczi is többször megfordult a házában. Dóczi 1777 táján született és 1836 után halt meg. Férje, Farkas Sándor halála után, annak öccsének, Farkas László vármegyei főtisztviselőnek lett a felesége pápai engedéllyel 1801-ben. 1813 közepén ez a férje is meghalt. 1814-ben, bánatában kezdett verset írni, ekkor indult verses levelezése Pálóczi Horváth Ádámmal és a Göcseji Helikon költőnőivel.
A Farkas család férfi tagjai közül Sándor és László magas vármegyei tisztséget töltöttek be. Megélhetésük inkább kapcsolódott a vármegyei fizetéshez, mint a gazdálkodáshoz. Az utolsó jelentősebb családfő Farkas Attila volt. Az ő idejében még jelentőséggel bírt a család tulajdonában lévő termőföld és erdő. Gyermekei: Viktor, Gabriella, Ida, Filoména, Sarolta. A gazdálkodást Filoména és Sarolta vitte tovább. Filoména 1915-ben meghalt, Sarolta férjhez ment az uradalom tiszttartójához, Fogner Ferenchez. Ők gazdálkodtak tovább 1945-ig. Rákosi Mátyás idején a földjeiket kiosztották, értékeiket elkobozták, ellopták. A kastélyból, magtárból állami begyűjtőhely lett. Később az állami gazdaság, még később a termelőszövetkezet hasznosította a maradvány épületeket. Míg a falu szövetkezete önállóan működött, a felújított, jó karban lévő gazdasági épületeket, a Gálossy katélyt az állami gazdaságtól a Kossuth MGTSZ megvásárolta, a körülötte lévő földeket, pedig elcserélte. 1970 táján az itt lévő üzemi épületek leromlottak, üzemi céloknak sem feleltek meg, ezért folyamatosan lebontatták, eladták a területekkel együtt. 2000. évre Kálócfa teljesen átváltozott.

Keresztúri Dezső (1904-1996) Zalaegerszeg szülötte, író, műfordító, költő, később vallás- és közoktatási miniszter, akadémikus, gyerekkorában többször is járt Kálócfán. Így ír erről:

"Emlékezetem zalai udvarházat idéz fel, szelíd domboldalon, nagy majorság fölött, sűrű lombú fák között. Kastélynak csak a nép nevezhette, de bolthajtásos ebédlője a bent összesereglett vendégkoszorúval otthonosságában is hatalmasnak tetszett. A házban két öregkisasszony élt. A fiatalabbik - lehetett 30 éves - sokat olvasott: mint rokonléleknek megmutatta nekem egy szép üveges szekrényben őrzött könyvtárát s fölötte a falon az ősanya arcképét, akiről úgy beszélt, mint költőnőről: nyilván ő volt Melpomené. Az idősebb nővér vezette a gazdaságot: nagy tekintélye lehetett a vidéken: anyámmal, akinek legjobb barátnői közé tartozott, egy tucatnyi társzekér ennivalót gyűjtött össze az első világháború idején hadikórházzá alakított gimnázium sebesültjeinek: s mikor holttestét hazakísértük Zalaegerszegről - mert ott érte, nálunk az agyvérzés - az egész vidék falvainak népe csatlakozott a végeláthatatlan halotti menethez. Farkas Filoménának hívták. Élt 1872-1915."

Térfigyelő
A Kálócfapusztai Szűz Mária Neve Kápolna
tovább »
Kálócfapuszta kápolna
GALÉRIÁINK tovább »»
LAPOZGATÓ tovább »»
Együttműködő partnerek:
Helikon rádió
Zalai Hírlap
V. kerület
Nagykutas
eMagyarország
Festetics Kastélyszálló Szeleste
© 2008-2014. kiskutas.hu! Minden jog fenntartva! Webmester: Geszta