Magyarország az intenzív osztályon fekszik - beszélgetés Halász Gáborral

Két és fél éve választották polgármesternek Kiskutason, igaz már 2003-2004 óta tesz-vesz a kultúra területén az EGO Alternatív Színpaddal. Nem találja furcsának, hogy néhány év után a jelöltek listájára kerül? Általában fél életet Zala megyében dolgozó embereket jelölnek „Az év zalai embere” címre.

Mielőtt válaszolnék, szeretnék pontosítani az EGO-val kapcsolatban: ettől az évtől elhagytuk az „alternatív” jelzőt, mert rájöttünk, hogy fogalmunk sincs, miért lennénk, és mihez képest lennénk alternatívak. Az alternatív szó szerintem átmenetileg jelenthet valamit, méghozzá azt, hogy valamilyen normától eltérő másságot jelez. Mi örömmel használjuk a színház és a színpad alapvető szabályait, a klasszikus színjátszás elemeit és törvényeit próbáljuk komolyan venni. Így aztán egyszerűen EGO Színpaddá váltunk.

Nos, valóban általános tapasztalat, hogy „Az év zalai embere” jelöltek úgy kerülnek listára, hogy teljesítményük egyik fokmérője az idő, vagyis a munkában, a megye szolgálatában eltöltött idő a lényeges szempont. De ne felejtsük el azt sem, hogy ez csak egy fokmérő, hiszen ott van a többi szempont is, talán a legfontosabb, a teljesítmény. Ne felejtsük el azt, hogy a tettek dinamikája, az elhivatott pozitív lépések sora is fontos lehet. Nem engem kell kérdezni, miért kerültem erre az egyébként rendkívül megtisztelő listára, mert magam is csak találgatni tudnék.

Találgasson!

Nem szoktam. Vizsgálni szoktam ugyan az élet történéseit, de találgatni nem. Túl sok a bizonytalan tényező a találgatásban, nem érdemes elkábulnunk annak sokaságától, hogy az életben történt dolgoknak hányféle előzménye és kimenetele lehet.

Ennyire materialista?

Ez hogy jön ide? Ha arra gondol, az égiek, a Jóisten keze lehet egy listaállításban, akkor most ki kell Önt nevetnem. Isten, remélem nem ténykedik ilyesmivel, sokkal több dolga van, sokkal fontosabb feladata van, főleg mostanában…

Fogadja el azt, hogy egy percig nem volt fontos számomra, hogy én legyek Zala embere 2008-ban. Nem is tartottam volna jónak és helyénvalónak! Részemre az a legjobb érzés, az a jó értelemben vett meglepetés, hogy a tíz „kiválasztott” közé kerülhettem. Valódi pozitív visszhang. Olyan érzés, mintha szóltak volna: hé Polgármester, látjuk, hogy fennmaradtál a víz felszínén, még árral szemben is, pedig nem is vagy zalai!

Egyetért az eredménnyel?

Nem lényeges itt az egyetértés. Elfogadom, hogy úgy érkeztek a szavazatok, miszerint Illés Fanni az év embere. Elismerem a teljesítményét és gratulálok neki. Annak is örülök, hogy egy fiatal kaphatta meg a díjat. Látja, például itt sem az eltelt idő, hanem a teljesítmény alapján került Fanni a listára…

Valamit felírt egy papírra, mielőtt elindult az Ünnepi Közgyűlésre. Mi volt az?

Igen, ez igaz. Mielőtt még azt hinné, hogy jósolgattam, ki kell ábrándítanom. Leírtam valamit egy papírra, ami ott lapult a zsebemben.

Mi volt a papíron?

Egy név volt a papíron. Azért írtam le egy nevet, mert az internetes szavazás számomra hitelét vesztette. Kollégáim hívták fel a figyelmemet, hogy az egyik jelölt nevére történő „szavazás” bizonyosan nem szabályos. Egy IP címet generáló szoftver segítségével több éjszakán át percenként kb. 5 szavazatot generáltak impulzusszerűen egy jelöltre. Ez után került a Zalai Hírlap portáljára egy figyelmeztetés, miszerint tudnak erről, és az így generált szavazatok levonásra kerülnek majd. Ettől kezdve az említett jelölt szavazatai nem emelkedtek…

Ki volt ez a jelölt?

Nem mondom meg. Elég nyomasztó érzés lehet neki, hogy ilyen pitiáner ügyeskedésre adta a fejét, illetve megengedte ezt a nevével kapcsolatban. Annyit tudok elmondani, hogy nem Illés Fannival kapcsolatos ez az ügyeskedés.

Ügyeskedés?

Hát persze. Csalásnak nem nevezném… Annak legalább van valami tétje. Hagyjuk is ezt…

Ne hagyjuk! Ön ügyes politikus, olyan mintha válaszolt volna, de valójában nem tette meg. Mi volt a papíron?

Mondom egy név. Szóval, január 20-án felhívtam az egyik jelöltet, hogy szerintem az internetes szavazás vélhetően nem szabályos, és bánt, hogy ő, vagyis az általam felkeresett jelölt méltatlan helyzetbe kerülhet, valamint azt mondtam neki, hogy számomra ő az év zalai embere, szavazás ide vagy oda.

Miért kellett ezt közölni Vele?

Mert minden igazságtalan ügyeskedés, főleg ami nem velem kapcsolatos, az felháborít. Általában az ilyen folyamatokat blokkolni szoktam, lebuktatom. A velem kapcsolatos ügyeskedések, rosszindulatú törekvések általában nem zavarnak, nem érdekelnek, nem érintenek lelkileg, sőt, energiát adnak. Megedződtem ilyen téren.

És attól boldogabb, hogy lebuktat egy esetleges ügyeskedést?

Nem ettől vagyok boldog természetesen. Attól voltam boldog, hogy az általam felkeresett jelölt őszintén örült és nagyon jól esett neki, amit mondtam és felajánlottam.

Mit ajánlott fel?

Azt jeleztem felé egyértelműen, hogy számomra, számunkra Ő az év embere és ezt kifejezésre is juttatjuk 2009. augusztus 15-én, Kiskutas Napján, amikor tiszteletünket fejezzük ki az általunk nagyra becsült embereknek.

Ki ez az ember?

Dr. Gárdos László főorvos úr. Csecsemők és gyermekek életét menti meg naponta, szakmai kiválóság, aki telefonon is megismételte, hogy egy csapat áll mögötte, mellette, akiknek óriási szerepük van abban, hogy sikeres orvos lehet. Emellett egyébként kiváló embernek tartom, számomra Ő a „nagyember”, aki mögött már ott van egy életmű. Tehát ezt a nevet írtam fel egy papírra a díjkiosztó gála előtt, és ezt tettem zsebre.

Mit vár 2009-től?

Nagyon kicsivel beérném. Azt várom, abban bízom, hogy az ország kibírja és átvészeli ezt a totális mélypontot, és láthatóan kirajzolódnak majd a felelősök, akik Magyarországot ilyen sebezhető, szinte félholt állapotra gyengítették. Ez az ország szerintem jelenleg az intenzív osztályon fekszik, és orvosok helyett odatévedt, vagy odazavart hatalomnyerészkedők állítgatják a betegágy melletti műszereket, vagdossák ezt a beteg testet.

Ebben az állapotban gazdaságilag nem látok olyan kiutat, amely valódi felemelkedést adhatna a nemzetnek, ennek az országnak. Elkéstünk. Nyolc, tíz esztendő szükséges véleményem szerint ahhoz, hogy újra felzárkózzunk a közép-európai térséghez. Morális, társadalmi, kulturális, demográfiai és gazdasági mélyponton, válságban vagyunk egyszerre. De nem vagyok hajlandó abban bízni, hogy majd a Jóisten megsegít minket. Félek tőle, hogy ennek az országnak totálisan le kell rombolódni képletesen, és csak úgy lehet új alapokon hozzákezdeni az építkezéshez. Romlott, betokosodott politikai felek acsarkodnak egy roncs alatt.

Alatt?

Igen, a bajok már régen betemettek minket, alulról nézhetjük azt a hajót, ami irány nélkül hánykolódik Európában.

Rossz a hangulata, ha Magyarországról beszél…

Igen az. Szörnyen hangzik, de picit örülök annak, hogy apám nem látja, hova kormányozódott mára ez az ország. Mielőtt elment közülünk, ugyan még suttogva, de annyira bízott abban, hogy a rendszerváltozás után hátat fordíthatunk végleg annak a torzónak, amit egyesek szocializmusnak neveztek, neveznek. Annak azért örülök, hogy végül is szabadon kiabálhat mindenki mindent, utazhat, ha van rá pénze, szavazhat, ha még nem lett apolitikus, nem tudunk politikai perekről, nem kötelező ostoba kitalált ünnepeken transzparensekkel felvonulni, megünnepelhetjük Ötvenhatot és még sorolhatnám.

De lelkileg megroppantunk – értem ezt a nagy közösségre.

Mikorra teszi ezt a lelki „roppanást”?

Húha, nehezet kérdez… Több átütő erejű pofon is elcsattant. Véleményem szerint az első nagy roppanás 1994-ben történt, amikor a választási kampányban elkezdődött a valódi és az azóta is tartó gigantikus hazudozás, egész pontosan arra a momentumra gondolok, amikor emlékeim és dokumentumok szerint Pető Iván többször és nyomatékosan kijelentette az SZDSZ nevében: lehetetlen forgatókönyv az, hogy koalícióra lépjen pártja az akkori MSZP-vel. Majd mindannyian tudjuk, erről kiderült, hogy hazugság. Ezután a Fidesz bővítette szavazóbázisát, és a fiatalos, liberális, ugyanakkor a nemzeti érzelmeket és a határon túli magyarokat felkaroló politikai erő, kereszténydemokrata jellegű párttá szélesedett. Így adódott, hogy az országban maradt két nagy politikai és világnézeti karám, ahova igazolhatott az ember. Nos, szerintem ezt követően rohamosan polarizálódni kezdett a közgondolkodás, a politikai boksz betüremkedett a mindenapjainkba, és a nagy bunyó indulataiban és zajában elterelődött a figyelem magáról az országról. Gazdaságilag lezüllött, stratégiai vagyon nélküli nemzet lettünk, a nagytőke marionett figurájává váltunk. A második nagy társadalmi sokk véleményem szerint pedig a 2004. december 5-ei népszavazás eredménye volt. De a felelősség ebben minket is terhel! Egy ilyen kérdésben a választásra jogosultaknak csak 37%-a megy el szavazni. Majd elsüllyedtem szégyenemben, amikor kihirdették az eredményt! Ez akkor is szégyen, ha figyelembe veszem a kampányban szajkózott idióta riogatást. Itt mindenki minden baromságot elhisz? – kérdezem ezt azóta is. A harmadik nagy sokk pedig minden bizonnyal az „őszödi beszéd”-del kapcsolatos politikai és társadalmi jelenségek sora, valamint a 2006-os utcai harcok körüli viták. Ez egy külön téma, nem olyan régen volt, szerintem még nincs lezárva, úgyhogy nem beszélnék róla.

És Kiskutason mit tervez 2009-ben?

Remélem, marad az erős összetartás a község polgárai között, gazdasági értelemben szinten tartás várható, átkapcsolunk válságmenedzselésre, egy „átvészelős” stratégiára, továbbra is összpontosítunk a kulturális élet megtartó erejére, hogy a nagy viharban kapaszkodni lehessen egymás kezében. Sajnos szembe kell néznünk azzal is, hogy a gazdasági válság tavaszra foglalkoztatási válsággá szélesedik ki, a munkahelyvesztések keserű hatása nem kerüli el Kiskutast sem. Óvni fogjuk a fiatalokat attól, hogy az ország mélypontja a legkevésbé érintse őket. Bízom abban, hogy jöhet egy nagy szellőztetés, mely után tiszta levegőben, tiszta fejekkel újra tudjuk gondolni sorsunkat, és elkezdhetünk építkezni végre.

Az év zalai embere címre jelöltek: