A karácsony a szívhez szóló üzenetek, meghitt beszélgetések, forró ölelések ideje. Ilyenkor csendesül a lélek, örvend a szív. Egy pillanatra megállunk és hagyjuk, hogy a szeretet legyen az úr a mindennapokban. Az évnek ebben a szakaszában valahogy megváltozik a világ. Csoda történik. Megpróbálunk jók lenni, odafigyelni, adni. Készülünk az ünnepre. Nem csak ajándékokkal, külsőségekkel, hanem ilyenkor belsőnk, lelkünk is díszbe öltözik. Várjuk az estét, amikor a Megváltó születésnapjára emlékezünk, várjuk a szeretet ünnepét. Idén is együtt tölthettük ennek a csodákkal teli várakozásnak egy picinyke szeletét, hiszen december 22-én karácsonyi díszbe öltözött Faluházunkba az egos fiúk-lányok és a kuvikos gyerekek ismét becsempésztek egy darabot egy varázslatos világból. A karácsony üzenetét hozták magukkal, a kérést, hogy merjünk körülnézni, merjük észrevenni az elesetteket, merjük meghallani a segélykiáltásokat. Hogy a szeretet mindenkihez eljuthasson. Mert az ablakon túl, a sötétség falának túloldalán élnek azok, akik számára a karácsony sem hoz megnyugvást. Helyesen cselekszünk, ha karácsonykor kimutatjuk egymás iránti szeretetünket, ha megosztjuk ételünket, megajándékozzuk egymást, ha boldogok vagyunk. Már csak arra kell figyelnünk, hogy a karácsony üzenetét akkor is halljuk még, amikor a mákos bejglik utolsó morzsái is elfogytak már.